Közös drámánk Petőfivel

Petőfi Sándor a legeslegeslegvégén, 1849 júliusában kezdett bele az eperjesi hiénáról, Antonio Caraffa tábornokról szóló drámájába. A Karaffa csak töredékben (PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES PRÓZAI MŰVEI (oszk.hu)) maradhatott fenn: a szerzőnek okvetlenül Erdélybe kellett mennie meghalni, így Mezőberényben hagyta a családját és a négy elkészült jelenetet. Ennek a műnek a befejezésére írt ki pályázatot a veszprémi Pannon Várszínház. A felkért drámaírók között remek nevek, talán túlságosan is jók, ha az esélyeimet nézzük.

Négy jelenet, eszetlenül futnak öt irányba. Az egyik jelenetben Karaffa húsz hóhért állít maga elé, és mindegyik mond egy mondatot. A nyitójelenet pergőtűz és színpadi rémálom, annyi az egy-két-nyolcmondatos szereplő, hogy szinte hallani a rendezők fogcsikorgatását. Valahol azt olvastam egy visszaemlékezésben, hogy Petőfi panaszkodott a Karaffa-drámájára, nem volt vele túl elégedett. Az utolsó napjaiban ez nyomasztotta, a haza sorsán kívül, természetesen.

Sokat gondolkodtam, mi lehetett az ő fejében, mert nem szerettem volna eleve felrúgni, amit megírt, még ha láttam is, hogy folytathatatlan. Vajon ezek skiccek, hogy előbb legyen meg az irány, és majd utólag visszanyeste volna a vadhajtásokat, szereplőket, fölösleges hangulatfestő mondatokat? Ki tudja? Vagy az egész egy őrület lett volna, egy Ozorára való fergeteges haláltánc, ahol színek, illatok, felhasogatott bőr és fájdalom, azaz inkább kollázs, mint valami lineáris történet? Rossz vagy kísérleti? Tapogatózó vagy egyenesen elszánt? Mi lehet Petőfi Karaffájának 12 oldala mögött?

Egy dolog, ami tökéletesen biztos, és ami eleve lehetetlen. (De hát ki lepődik meg, ha Petőfivel kapcsolatban ez a kettő nem zárja ki egymást?) Hogy bár 1849. júliusában már tudható volt a függetlenségi harc bukása, és nyilvánvaló volt, hogy lesz megtorlás, azért Haynau mint alak, mint szimbólum és fogalom, még nem látszott kirajzolódni a ködben. Petőfi Karaffája márpedig maga 1/1-ben Haynau, csak az eperjesi vésztörvényszéket idéző pályaszakasz előtt jó pár héttel megörökítve.

A dráma végül elkészült, és itt-ott komédiába hajlik. Eredményhirdetés március végén.

(A mellékelt képen a szőnyeg, ahol néhány jelenetet élesben is lepróbáltam.)