Operás darabjaim újra

Pár éve írtam két egyfelvonásos drámát az Operaház felkérésére. Idén ősszel újra előveszik, sőt: együtt mutatják be őket.

Az első darab Wagner és Nietzsche nem mindennapi barátságáról szólt, Egy barátság vége volt a címe. A szöveg megjelent az Alföld folyóirat 2018/5. számában. Az előadást Kálloy-Molnár Péter rendezte az Ódry Színpadon.

A másik szöveg fókuszában Puccini állt, pontosabban a Doria Manfredi-botrány, ami még a korabeli magyar bulvársajtót is foglalkoztatta. A Liú halálát Szilágyi Bálint állította színre az Eiffel Műhelyházban, és emlékeim szerint ez az előadás volt az, amivel az új játszóhelyet avatták.

Érdekes módon kapcsolódik egymáshoz a két szöveg és előadás: amikor az elsőt bemutatták 2018 májusában, pont azokban a hetekben készült a másik. Az Al-dunai álom című útinaplóban, bár nem írtam le konkrétan: erről a színházi bemutatóról van szó, ennek a kedvéért jöttünk haza Pestre egy napra az al-dunai kirándulásról.

2020. tavaszára, majd őszére kiírtak öt-öt napot, amikor a két előadás egyszerre, egy szünet közbeiktatásával megnézhető – lett volna. De aztán a járvány elmosta az egészet. Azt gondoltam, ezzel el is van temetve mindkét előadás, de most kiírtak idén őszre öt új időpontot, amit kifejezetten ünneplek magamban. Nagy öröm ez, szóval az új időpontok: november 11., 13., 20., 27., december 3.

Ami pedig szintén öröm: bár az előadásokra kifejezetten büszke voltam, most új leosztás lesz. Azaz új rendezés, színisekkel. Szóval köszönöm szépen, hálás vagyok – és még annál is kíváncsibb az új rendezésekre.

Őszig persze bőven van idő, így biztos szóba hozom még az előadásokat itt, a honlapon. A Wagner/Nietzsche-darabot közlő Alföld-számból is van jó pár példányom, úgyhogy majd valami nyereményjátékot is kitalálok addig.

(Fotó: Csibi Szilvia, innen)

Videó a Liúról, csak nem tudom beágyazni, béna vagyok.