Vadonatúj Csengey-besztof!

Tavaly múlt harminc éve, hogy meghalt Csengey Dénes író, a rendszerváltó értelmiség és politikai élet fontos alakja. Művészként több kötet szerzője volt, sokan ugyanakkor a Mélyrepülés című Cseh Tamás-lemez (illetve színházi előadás) szövegírójaként ismerik. A zalaegerszegi Pannon Tükör irodalmi folyóirat egész különös módon: aktuális számának mellékleteként jelentette meg a hetekben Csengey Dénes Távmondat című verseskötetét, ami, mint közben megtudtam, a szerző első válogatott verseskötete.

 

Arról megtartom a véleményem, hogy vajon az elmúlt harminc év valóságos papírevő szörnyként működő kiadványtámogatási rendszerébe miért ne csusszanhatott volna be egy CsD-besztof, maradjon tehát az öröm: a kötet itt van, kapható, szagolható, és köszönet azoknak, akik szántak rá figyelmet, energiát vagy egyáltalán: szándékot, hogy létrejöhessen.

 

 

A szerkesztésben Csengey Balázs barátom volt a társam, aki szinte véletlenül toppant be, amikor a dolgozószobám szőnyegén már ciklusokba kezdtek rendeződni a verscímes papírfecnik, így valamennyire ebbe is beszállt. Szerkesztőként tehát ketten jegyezzük a kötetet, de a nagyobb érdem az övé: a Cseh Tamás Archívum munkatársaként az ő dolga volt összegyűjteni, majd begépelni édesapja hagyatékából a korábban ismeretlen szövegeket. Ezek közül szép számmal kerültek a mostani válogatásba.

 

A szerkesztői utószóban leírtuk a verseskötet elkészülésének egyik legfőbb vezérfonalát: mi a költő Csengey Dénest szerettük volna megmutatni. Nem a közéleti érdeklődésű alkotót, nem a korfestő szövegeket, nem egy ködlovagot, nem a nyolcvanas évek színeit-ízeit-illatát, hanem a költőt. Akiről kevés szó esett az elmúlt évtizedekben, de hadd gyanakodjunk: emögött talán pont az újrakiadás elmaradása, illetve az is állhatott, hogy túlságosan az adott korszakra jellemző személyiségként maradt meg a köztudatban. Szóval volt nem egy, nem két olyan vers, amiben fontos helyek, nevek, jelenségek szerepeltek, amelyek nyilván megőrzésre, felmutatásra méltók, és mi mégis azt mondtuk: kit érdekel? Nem a vers maga a fontos?

 

Bízunk benne, hogy idővel igazolódik a döntés helyessége, én mindenesetre büszke vagyok a könyvre. Mint köztudott, Csengey Dénes Keszthelyen töltötte az utolsó éveit, fellelhető nyomai, anekdotái vannak itt, barátai és cimborái élnek máig a városban, ez tehát Keszthely ünnepe is.

 

Végül hadd mutassak egy kis műhelyfotót: íme az említett szőnyeg, a készülő Csengey-kötettel.