Vegyesváros a Jelenkorban
A Jelenkor folyóirat új számában közölt versem kapcsán Fekete Richárddal beszélgettem.
F. R.: A vegyesvárosi kifejezést Marosvásárhelyen hallottam először, a hozzávetőleg félig magyar, félig román populációjú város lakóinak jelzőjeként, gyűjtőnévként tehát létezik a kifejezés. Tulajdonnévként a Kvadrokeresztúr című versedben olvastam, ám nem tudtam eldönteni, hogy fiktív vagy valós településről van-e szó. Mit takar Vegyesváros?
Sz. B.: Képzeld magad elé az Egri csillagok-filmnek azt a jelenetét, amikor az erdélyi fejedelmi udvarból megszöktetik Évát, aki közben a királyné udvarhölgye lett. Valami ilyen világba képzelem ezt: egy másik világból jönnek emberek, akik a mieink is, meg nem is, el is ágazódott már a történetünk, de stabil is a közös magva, és közben itt beütött egy olyan világ, amiben már nem nagyon figyelünk egymásra. Csak lehivatkozzuk a fájdalmat, a betegséget, a sorscsapásokat, menhelyről hozunk kutyát, de simán lehet, hogy egy hét múlva visszavisszük. És ilyen világban hallgatjuk ezeket a szerencsétleneket, a menekülteket, az öregeket, az elváltakat, a kiszolgáltatottakat, és közben azon kattogunk, hány lájkot hoz majd az a posztom, ami arról szól, hogy én mennyire velük vagyok. Hát valahogy így.
Kategóriák:
