Közös díjunk Petőfivel

Nemrég írtam ide egy cikket Közös drámánk Petőfivel címmel. A veszprémi Pannon Várszínház tavaly ilyenkor kiírt egy pályázatot Petőfi Sándor töredékben maradt drámájának befejezésére. A dráma azért maradt csonka (csak tizenpár oldal készült el belőle), mert közbejött a segesvári csata. Azaz ez volt Petőfi utolsó elkezdett nagyobb lélegzetvételű műve. A néhány elkészült jelenet alapján bármi lehetett volna, azt se zárom ki, hogy később, ahogy kikerekedik a történet, a fennmaradt részek nagy részét kidobta volna a szerző. Ezt már sajnos nem tudjuk meg, az viszont döbbenetes, hogy milyen élesen megjósolta korának Karaffáját: két hónappal a dráma elkezdése után már mindenki a hozzá hasonlóan sintér Haynauról beszélt.

 

Az eperjesi vésztörvényszék működése a tizenhetedik század végének meghatározó belpolitikai eseménye volt, egyúttal az egyik kiváltója-megelőlegezője a Rákóczi-féle szabadságharcnak. Ehhez képest én vígjátékot írtam Petőfi drámájából, amelynek a végére csúnyán összekeverednek a leleplező levelek, és ha már a történelem nem tette meg, igyekeztem én írásban, képzeletben igazságot tenni ezen az olasz fenevadon.

 

A vasárnap nyilvánosságra hozott eredmény pedig: Márton László és Fabacsovics Lili mellett az én pályamunkámat díjazták (aminek egyszerűen csak Karaffa a címe), jövő februárban pedig Háy János és az én darabomat mutatják be a veszprémi Pannon Várszínházban.

 

További részletek ITT.