Szomorúan valóságos a háttér: 2018 nyarának egyik reggelén egy közelben történt balesetről olvastam a napilapban. Megmutatom az új kötet egyik versét.
Megjelent a Koncentráció, CSAK ITT RENDELHETED MEG!
Okozott némi fennakadást a járvány a Hévíz folyóirat működésében, de nemsokára megújulva lép ki a habokból.
Vasárnap Veszprémben voltam a Karaffa-pályázat eredményhirdetésén. És hát megvan az eredmény.
"Azoknak a húsz évvel ezelőtti / Kagylóknak az ük-ük-ükunokái / Élnek ma itt a gyaloghíd alatt; / Génjeikben lehet valami emlék / Egy régesrég megszakadt barátságról, / Ami egyszer kikönyökölt ide" - új versem a Literán.
Ma délelőtt végre szemébe nézhettem a teljes anyagnak, és következett a legeslegjobb rész.
Van Surányban, a Szentendrei-szigeten egy mindig síró erdő. Állandóan víz csöpög a fákról. És van egy vers, ami ott készült az erdő mellett, a lesen.
Van az, amikor az ember azonnal tudja: a pályájának egyik legemlékezetesebb pillanatát éli át. Egy ilyen történetet mutatok meg, az elmúlt hónapból.
Biztos vagy benne, hogy végrehajtod ezt a műveletet?