Van Surányban, a Szentendrei-szigeten egy mindig síró erdő. Állandóan víz csöpög a fákról. És van egy vers, ami ott készült az erdő mellett, a lesen.
Okozott némi fennakadást a járvány a Hévíz folyóirat működésében, de nemsokára megújulva lép ki a habokból.
Vasárnap Veszprémben voltam a Karaffa-pályázat eredményhirdetésén. És hát megvan az eredmény.
"Azoknak a húsz évvel ezelőtti / Kagylóknak az ük-ük-ükunokái / Élnek ma itt a gyaloghíd alatt; / Génjeikben lehet valami emlék / Egy régesrég megszakadt barátságról, / Ami egyszer kikönyökölt ide" - új versem a Literán.
Ma délelőtt végre szemébe nézhettem a teljes anyagnak, és következett a legeslegjobb rész.
Van az, amikor az ember azonnal tudja: a pályájának egyik legemlékezetesebb pillanatát éli át. Egy ilyen történetet mutatok meg, az elmúlt hónapból.
Biztosan sok minden van a meglepő számok mögött, például eleve a hír jellege. Hogy végre nem a háború. Aztán Haász János Telex-cikke nélkül nyilván a közelében se lennénk ekkora érdeklődésnek. A szerz...
Az elmúlt években rengeteg változás történt a világban, így az én életemben is, ez a változás pedig most elérte a pályámat. Néhány dolgot szeretnék nagyon máshogy csinálni. Úgy döntöttem, közösségi ...
Könyvesbolti forgalomba nem kerül, csak nálam kapható. Sorszámozott és aláírt példányok, ingyenes postázás – ráadásul az április 1-jéig előfizetőknek egy igazán különleges meglepetés is jár. A k...
Biztos vagy benne, hogy végrehajtod ezt a műveletet?