Nagy büszkeségem, hogy közelről láttam az officiális-legelső válogatott Csengey Dénes-verseskötet elkészültét. Grátisz műhelyfotó.

A Lispeszentadorján-vers egy fa és egy klastromrom különleges szimbiózisáról szól. Megmutatom a vers mögötti valóságot.

Állapotfotó ma hajnalból.

Szomorúan valóságos a háttér: 2018 nyarának egyik reggelén egy közelben történt balesetről olvastam a napilapban. Megmutatom az új kötet egyik versét.

Megtörtént ez is, és most a nyomda beszél.

A Koncentráció két vadonatúj verse, itt:

Van Surányban, a Szentendrei-szigeten egy mindig síró erdő. Állandóan víz csöpög a fákról. És van egy vers, ami ott készült az erdő mellett, a lesen.

Okozott némi fennakadást a járvány a Hévíz folyóirat működésében, de nemsokára megújulva lép ki a habokból.

Vasárnap Veszprémben voltam a Karaffa-pályázat eredményhirdetésén. És hát megvan az eredmény.

"Azoknak a húsz évvel ezelőtti / Kagylóknak az ük-ük-ükunokái / Élnek ma itt a gyaloghíd alatt; / Génjeikben lehet valami emlék / Egy régesrég megszakadt barátságról, / Ami egyszer kikönyökölt ide" - új versem a Literán.